Az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni csapásai újra megnyitották a globális gazdaság legkifejezettebb energiabiztonsági -problémáját: megszakadt a közel-keleti olaj- és gázáramlás, amely a világ legfontosabb energiaforrásán, a Hormuzi-szoroson halad át. A tét körülbelül napi 20 millió hordó olaj és kőolajtermék – a globális fogyasztás nagyjából egyötöde –, valamint a Katarból és az Egyesült Arab Emírségekből származó cseppfolyósított földgáz (LNG) teljes exportja, ami a globális LNG-kereskedelem körülbelül 20%-ának felel meg. A február 28-i első csapások óta a tengerszoroson áthaladó hajózás szinte lelassult.
Az energiaárakra gyakorolt azonnali hatás jelentős. Az olaj ára mintegy 8%-kal, az európai gázé pedig mintegy 20%-kal drágult március 2-án reggel. Az energiaárakra kifejtett hosszabb távú hatás az ellenségeskedések időtartamától és a Hormuzi-szoroson keresztüli hajózásra gyakorolt hatásától függ. Egy rövid konfliktus geopolitikai kockázati prémiumot injektálna az olaj- és gázpiacokra. Egy elhúzódó – esetleg több hétig tartó – fennakadás elkezdi erodálni a készleteket, korlátozza a logisztikát, és szigorítja a globális olaj- és gázegyenleget, ami sokkal nagyobb hatással lenne az árakra.
Európa sokkal kevésbé függ az Öböl-menti olajtól és LNG-től, mint Kína, India, Japán vagy Dél-Korea, de nincs szigetelve. Az olaj és az LNG globális piacok: a Hormuzi-szoros bármely blokkolása azonnali áremelkedést idézhet elő, amely Európát is elérné, függetlenül annak korlátozott fizikai importjától.
Európa legkifejezettebb sebezhetősége az LNG. Ha az LNG-áramlást a Hormuzi-szoroson keresztül korlátozzák, a globális spot elérhetőség azonnal szűkül. Európa ekkor kénytelen lenne versenyezni az ázsiai vásárlókkal a rugalmas rakományokért az azonnali piacon – ez a 2021-2023-as energiaválság idején is látható. Ez megemelné az európai gázárakat, különösen azért, mert Európa 2026-ot az elmúlt évekhez képest jóval alacsonyabb gáztárolási szintekkel kezdte: 2026 február végén 46 milliárd köbméterrel (bcm), szemben a 2025-ös 60 milliárd köbméterrel és a 2024-es 77 milliárd köbméterrel.
A tárolók utántöltési műveletei megszakadhatnak, ami nyomást gyakorolhat az ipari energiaköltségekre Európában. A magasabb gázárak hozzájárulnak az energiaárakhoz és az ipari haszonkulcsokhoz, különösen a gázintenzív{1}}ágazatokban. Ha az olaj- és gázárak párhuzamosan emelkednek, a helyettesítés nehezebb lesz, ami potenciálisan új szénkeresletet és keresletoldali megtakarítási nyomást válthat ki. Bonyolultabbá válhat az ipari energiaköltségek csökkentésére irányuló európai cél elérése – amely az EU vezetőinek versenyképességi aggodalmai központi kérdése.
Ami az olajat illeti, minden bizonnyal fontos a március 1-jei Opec+ döntés a kitermelés növeléséről a piacok megnyugtatása érdekében. A Nemzetközi Energia Ügynökség dönt majd arról, hogy engedélyezi-e tagállamainak a 90 napos import-egyenértékű olajkészletek együttes felhasználását, amelyet súlyos olajellátási-zavar esetén kötelesek tartani. Az Egyesült Államok egyelőre nem fontolgatja, hogy kiengedje az olajat nagy stratégiai kőolajtartalékából (az amerikai készlet meghaladja az IEA-követelményt), jelezve, hogy Washington úgy véli, hogy az áremelkedés korlátozott lesz.
Ha még nem tették meg, az európai döntéshozóknak készenléti terveket kell készíteniük arra az esetre, ha elhúzódó patthelyzet alakulna ki a Közel-Keleten. Ami a gázt illeti, az Európai Bizottságnak egyeztetnie kell az EU kormányaival a hatalmas áremelkedés vagy hiány esetén bevezetendő ellátásbiztonsági--ellátási intézkedésekről-. Ezek a következők lehetnek: i. az LNG-piacok nyomon követése annak érdekében, hogy megértsük a rakományok Ázsiába történő esetleges eltérítésének mértékét, valamint az ellátás biztonságának biztosítására szolgáló minden lehetséges lehetőség bevezetése; ii) az EU gázigény-{5}}csökkentési stratégiájának elkészítése; iii) összehangoltabb gáztároló-utántöltési műveletek az elkövetkező hónapokban a költséghatékonyság és az ellátás biztonsága érdekében a következő télen (amelynél az utántöltés tavasszal kezdődik).
Európa számára az Iránnal kiújult amerikai/izraeli konfliktus emlékeztet arra, hogy a szerkezetileg szorosabb és globalizáltabb gázpiacon a széttagoltság költséges. Az energiaválság idején bevezetett elővigyázatossági eszközöket, köztük a gáztárolók újratöltésének uniós szintű koordinációját és az ellátás biztonságának megerősítésére irányuló közös erőfeszítéseket, meg kell őrizni, nem pedig le kell bontani.
A helyzet egy alapvetőbb szempontot is megerősít: Európa geopolitikai sokkoknak való kitettsége továbbra is abban gyökerezik, hogy továbbra is az importált fosszilis tüzelőanyagoktól függ, amelyek a volatilis globális piacokon kereskednek – még akkor is, ha Oroszország függőségét más beszállítóktól, nem utolsósorban az Egyesült Államoktól helyezte át. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátásra való átállás lelassítása helyett az új feszültségek azt mutatják, hogy fel kell gyorsítani a tiszta, hazai előállítású energiaforrások alkalmazását. Európa csak az olaj- és LNG-importtól való strukturális függőség csökkentésével tudja tartósan megvédeni gazdaságát az ismétlődő külső sokkoktól.
